Hogyan válasszak szakembert? I. rész: Szimpátia

Ha megérett bennünk az elhatározás arra, hogy professzionális segítséget vegyünk igénybe, a következő lépés a számunkra megfelelő szakember kiválasztása. Sokféle szempontot figyelembe vehetünk, mint például szimpátia, végzettség, preferált módszerek, ajánlások, elérhetőség és helyszín, államilag finanszírozott vagy magánszféra és hasonlók. Írásom célja, hogy néhány fogódzkodóval szolgálhassak, ha elveszettnek érzed magad a kínálatban.

Szimpátia

Kifejezetten fontos, hogy szimpatikusnak találd a kiválasztott szakembert, hiszen képes kell, hogy legyél megnyílni a jelenlétében, megosztani vele a legmélyebb félelmeidet, szorongásaidat, vágyaidat a céljaid elérésének érdekében, bizalmi kapcsolatot kialakítani vele. Nézd meg a feltöltött képeit, írásának stílusát, szóhasználatát! Felkelti az érdeklődésed? Tudsz vele azonosulni vagy idegennek és távolinak érzed? Kellemes benyomást kelt a látványa vagy éppenséggel kiráz a hideg is tőle? Az online térben való megjelenés ugyanúgy kelt az olvasóban egy benyomást, mint a személyes, és lehetőséget biztosít arra, hogy szelektáljuk a választási opciókat. Természetes, hogy a benyomásaink lehetnek általánosítóak, sztereotípek, az ismerettségi körünkben való hasonló személyekből kiindulva tulajdoníthatunk a szakembernek különböző jellemzőket, melyek vagy valósak vagy sem. Biztosan veled is előfordult már, hogy megláttál egy idegen embert, és úgy gondoltad, hogy úgy néz ki, mint egy régi osztálytársad vagy kollégád, akkor biztos ilyen is, meg olyan is...Ez egy nagyon gyakori torzítás, mellyel mindannyian élünk, viszont fontos foglalkozni vele, mert a későbbi együttműködést is befolyásolhatja, ha már a kezdetektől kellemetlen érzéseket táplálunk és esetleg a továbbiakban figyelmünk ki is éleződhet azoknak a megnyilvánulásoknak a megfigyelésére, melyek alátámasszák saját benyomásainkat.

Tegyük fel, hogy sikerült kiválasztani valakit, és megtörténik az első beszélgetés akár személyesen, akár online. Vizsgáljuk meg az érzéseinket! Képes leszek megnyílni neki, ha nem is azonnal, de akár idővel? Szimpatikusnak tartom továbbra is? Eleget tett a kezdeti benyomásaimon alapuló elvárásaimnak vagy teljesen mást kaptam, mint amire számítottam? Amennyiben kellemetlen érzéseim támadtak, fontos elgondolkodni azon, hogy mi áll a hátterükben. Előfordulhat, hogy maga a segítő személy, vagy amilyen értékeket képvisel nem állnak összhangban saját szemléletünkkel. Mindenkinek más a saját preferenciája, ezért is szuper, hogy a pszichológusok is mind különbözőek, szakértelmük mellett saját személyiségüket is hozzák a segítő kapcsolatban, így ha azt érezzük, hogy valakihez nehéz kapcsolódnunk, találhatunk helyette olyat is, akihez könnyebb lesz. Azonban a kellemetlen érzéseim elemzésekor célszerű a saját oldalamat is megtekinteni, és mérlegelni, hogy az elutasításom valóban a velem szemközti személynek szól-e vagy az egész folyamat és változás ellen tiltakozik-e minden porcikám. Megeshet, hogy bár beláttam vagy meggyőztek annak szükségességéről, hogy szakemberhez forduljak, de a szívem mélyén nem szeretnék, és úgy védekezem a változás ellen, hogy ellenszenvesnek találom a segítőmet, mert így akkor kiléphetek a folyamatból. Azoknak érdemes főként ezen elgondolkodni, akik már "megjárták az összes pszichológust, de nem találtak egy normálisat sem". Ott valóban senki sem tud segíteni, ahol a segítséggel hét lakattal lezárt ajtón dörömbölnek.

Még egy fontos racionális szempont; arról se feledkezzünk meg, hogy szolgáltatást veszünk igénybe, melynek megvannak a keretei, szabályai. Lehet, hogy nem szimpatikus, hogy a szakember magázódást vár el vagy éppenséggel lekerekíti az alkalom vége felé az ülést, pedig még sok megosztanivalód lett volna, de ezekhez a formalitásokhoz szükséges alkalmazkodni, mert mind a két fél érdekét szolgálja és védi. Még a kezdetek kezdetén célszerű (és szokványos is) megállapodni ezekről a keretekről, mettől meddig tartanak az alkalmak, milyen formában valósulnak meg, milyen céllal, milyen helyszínnel, díjazással és fizetési móddal. Törekedjünk arra, hogy ezek betartásával kölcsönösen megtiszteljük egymást.

A folyamatokban előre haladva érezhetjük azt, hogy megcsappan a szimpátia, ahogyan a lelki folyamatainkban egyre több és több nehézség kerül a felszínre, és egyre nehezebb ezekkel foglalkozni, hiszen megterhelőek. Ez teljesen természetes folyamat, nem a segítőnket utáltuk meg, csupán rávetíthetjük frusztrációnkat, dühünket, csalódásainkat, szomorúságunkat, mert ő van velünk szemben, akivel ezeket a nehéz érzéseket megélhetjük, és aki képes korrektív élményeket nyújtani számunkra azzal, hogy elviseli, tartalmazza és megfelelő módon tükrözi vissza azokat nekünk. Mindannyian más intenzitással éljük meg az érzelmeinket, nem szükségszerűen jelenik meg ez mindenkinél, de előfordulhat, így nem árt említést tenni róla.

Végezetül pedig zárásként egy bónusz szempont, amikor teljes joggal nem találjuk szimpatikusnak a segítő szakembert: ha bármelyik vonatkozásában nem jó : nem elég jó szaktudású vagy nem elég jó ember. Mint írtam, minden szakember a saját személyiségét is hozza az alkalmak során, és mivel különbözőek vagyunk, előfordulhat, hogy olyan emberbe botlunk, akit inkább kizárnánk a bizalmi terünkből, mintsem belvonnánk. Ha a pszichológusunk minősít, derogál, vagy megszégyenít, azt senki sem köteles elviselni és ezzel nem végzi a munkáját megfelelően! Szembesíthet ellentétes nézőponttal, hiszen a látótér szélesítése az egyéni tudásalapot növeli, a fejlődést szolgálja, de nem teheti ezt az emberi méltóságot megsértő módon! Nagyon szélsőséges példa, hogy a segítőtől kapjon bántalmazást valaki, viszont érdemes a kellemetlenségekre is odafigyelni, és megemlíteni a szakembernek, ha valamilyen megnyilvánulása rossz érzéseket vált ki belőlünk és közösen dolgozni ennek a feloldásán.

A következő fejezetben a végzettségekről és kompetenciáról fogok írni.