Kell nekem pszichológus?

Már-már lassan divattá válik Magyarországon, főként a fiatalabb generációk körében, hogy az ember pszichológushoz vagy terapeutához járjon. Mint nyugaton, beülök megcsináltatni a körmömet, majd megyek a következő időpontra a pszichológushoz, hogy a lelkemet is ápolgassa valaki. Sokan az idősebbek vagy konzervatívabb szemléletűek közül pedig váltig állítják, hogy ilyen helyekre csak a sárgaház-szökevények járnak, és még pénzt is fizetnek azért, hogy egy idegen a fejükben turkáljon. Mennek kiteregetni a lelki szennyest ahelyett, hogy a négy fal között otthon szépen magukban megoldanák, mint minden értelmes ember.

Nagyjából ilyen végletek között mozog a közvélemény hazánkban 2022-ben, pedig a pszichológia tudományának már több, mint 140 éve volt ahhoz, hogy megismertethesse magát az emberekkel. Természetesen ahogy az idők változtak, változtak az irányzatok is, újabb és újabb módszerek és eszközök jelentek meg, melyek színesítették a repertoárt. Egy valami azért folyamatos állandóként van jelen ebben a változásban, méghozzá az, hogy a pszichológia az emberi működést tanulmányozza, legyen ez akár fiziológiás, viselkedési, érzelmi, kognitív, társas, vallási vagy bármilyen más természetű is, vagy akár ezek együttes kapcsolódása, egymásra hatása.

Mindenki megtapasztal az élete során valamiféle nehézséget, elakadást, bár nem biztos, hogy ezeket az eseményeket annak is értékeli. Vegyünk rá néhány egyszerű példát. Testi problémák esetén felkeressük a háziorvosunkat, hogy kivizsgáljon és ellásson a megfelelő tanácsokkal, gyógyszerekkel, vagy épp tovább küldjön minket egy szakorvoshoz, aki a problémára szakosodva alaposabb rálátással tudja kezelni a gondunkat. Viselkedésbeli problémának értelmezhetjük, amikor egy számunkra előnytelen cselekvési mintázatot fenntartunk, mondjuk úgy, egy-egy rossz szokást. Érzelmi gond lehet, amikor egy-egy érzés túl intenzíven vagy nagyon gyakran eláraszt minket, vagy éppen a hiányát érezzük, mert már évek óta képtelenek voltunk megtapasztalni azt. Kognitív nehézségek esetében valamilyen gondolat törhet be újra és újra az elménkbe, vagy éppen képtelenek vagyunk tartósan figyelni, vagy megfelelően emlékezni. Társas problémának gyakori formája, amikor valaki nem képes beilleszkedni egy közegbe, vagy nem találja a hangot a kollégáival, párjával, családjával. Vallási szempontból pedig előfordulhat, hogy valaki, akinek egy erős hitrendszere volt már gyermekkora óta, meginog és elveszti azt, mintha csak valaki kihúzta volna a lába alól a talajt, felborul az élete. Már a példák megfogalmazása közben is nehézséget okozott ezeknek a szempontoknak a külön taglalása, hiszen önmagukban sokszor kevesek egy-egy helyzet megismeréséhez, megértéséhez, esetleges megváltoztatásához, általában több tényező komplex egymásra hatásának eredményeképp valósul meg egy viselkedési minta vagy formálódik meg egy gondolat, egy érzelem.

Ezekre a példákra alapozva térjünk vissza a kiinduló szélsőséges szemléletekhez. Bolond lenne-e az, aki egy nehézsége során úgy érzi, hogy egyedül nem tud változást elérni, és segítségért fordul egy szakemberhez? Természetesen nem. Maradjunk annyiban, hogy egy külső, elfogulatlan, segítő beállítottságú, szaktudással rendelkező ember talán képes rámutatni olyan dolgokra, melyek bármilyen oknál fogva rejtve maradnak az azt megélő előtt. Egyébként is nagy tévedés, hogy a pszichológusokhoz bolondok járnak. Ki is lenne az, akit a mai társadalom bolondnak címkéz? Ugye, hogy milyen nehéz lenne ezt tárgyilagosan megválaszolni. Alapvetően a pszichológus sine morbo (mentális betegség nélküli) kliensekkel foglalkozik, vagyis hétköznapi emberekkel, akik valamilyen céllal felkeresik őt. Pont ugyanolyan egyszerű a képlet, mint amikor valaki elmegy egy megfázással a háziorvosához. Egy bevitt nehézséggel kell szembenézni, kezelni és megoldani azt. Sokan képesek egy náthát lábon kihordani minden komplikáció nélkül, gyorsan átesnek rajta kisebb kellemetlenségekkel, mint mondjuk az állandó orrfolyás vagy egy kis köhögés. Sokan megsegítik az immunrendszerüket, saját felelősségükre vény nélkül kapható szereket vagy gyógynövényeket fogyasztanak, hogy meggyorsítsák a gyógyulás folyamatát. Előfordulhat azonban, hogy felülfertőződik az illető, elhanyagolta a kezdeti nátháját, vagy eleve rossz passzban is volt, minden összejött neki otthon és a munkahelyén is, és tüdőgyulladása lesz. Súlyosabb problémához komolyabb kezelés társul. A lelkünk is ugyanúgy igényli a törődést egy-egy probléma esetén, mint a testünk, azt, hogy milyen módon viszonyulunk hozzá, kizárólag a saját döntésünk és megítélésünk befolyásolja.

Gyakori még az a nézet, hogy minek menjen az ember pszichológushoz, ha van családja és vannak barátai, akikkel beszélgethet? Pontosan ezért, mert velük beszélgethet, és nem feltétlen dolgozik önmagán vagy a problémáinak a megoldásán. A pszichológus nem társalkodó. Egy családtag vagy barát bár meghallgathat és tanácsokat is adhat, de sosem a pszichológusod, egy másik kapcsolat fűzi hozzád egy másik viszonyulással. Egy baráti vagy családi kapcsolatban az emberek akarva-akaratlanul elhallgatnak dolgokat, vagy szépítenek, akár csak azért is, hogy nehogy megbántsák vele a másikat vagy rossz benyomást keltsenek magukról. Elfogultak, a legtöbb esetben inkább megy ki arra a játék, hogy a felek jó érzésekkel menjenek tovább egy beszélgetés végeztével, mint arra, hogy a kellemetlen tényezőket feszegessék, és új, jobb alternatívák kialakításán együtt dolgozzanak.

A bevezetőben körülírt másik véglet is több kifogásolható elemet tartalmaz. Először is, egy szakember felkeresése nem divat, hanem az önmagunk felé irányuló törődés egyik megnyilvánulása. Megengedem magamnak azt a felismerést, hogy a jelenlegi helyzetem nem jó, nem érzem jól magam benne, próbáltam változtatni dolgokon vagy éppen azt sem tudom, min kellene változtatnom, ezért teszek valamit, valami újat a helyzetem javításának érdekében. Másodsorban pedig nem fogja senki a lelkemet ápolgatni, senki más rajtam kívül, hiszen a pszichológusnak nem dolga megmondani az én fix irányomat, hanem együttes közös, sokszor kemény és kitartó munkával elérheti, hogy felismerjem azt az utat, ami számomra a legelőnyösebb, és oda vezet, ahova a saját céljaim mutatnak. Nem egy olyan szolgáltatás ez, ahova bemegy az ember, megrendeli a kívánt változást, majd az összeg kifizetése után kézhez kapja a végső eredményt.

Mindezek végigolvasása után talán már meg is fogalmazódott benned a válasz a kezdeti kérdésre, vajon szükséged van-e pszichológusra. Nem kell mindennel pszichológushoz járni, pont, ahogy a háziorvosodhoz sem mész el minden egyes köhintés után. Érdemes azonban mérlegelni és két lépést hátralépve kívülről rátekinteni a helyzetre a köhögésnél is, hogy valóban egy-két köhintésről van-e szó, amit a saját eszközeiddel is képes vagy hatékonyan legyűrni, vagy esetleg már huzamosabb ideje egyre többször és időnként egyre erősebben köhögsz, csak éppen nem szerettél volna ezzel szembesülni sem.